25. nap
Azt már este hétkor kiraktam a facebook-ra, hogy Jujóka nem enged ma futni, mert esett a hó és nem akarja, hogy megint elessek a csúszós úton. Volt már rá példa, nem kellemes. Ráadásul úgy futni, hogy csúszik a cipőm talpa minden lépéskor, hááát sz@r érzés.
Ezlért jött az óriási ötlet, hogy ne maradjon el a mozgás, lemegyek a pincébe a lépegető gépért. Könnyen előfordulhat, hogy nem ez a hivatalos neve, de amióta megvan, mi így hívjuk, ritkábban lépcsőzőnek.
Felhoztam a lakásba, elkezdtem... A 100 lépcsőpár körül (a számláló akkor vált, ha a bal és a jobb láb is megtesz egy teljes fel-le ciklust, vagyis mintha két lépcsőfokot mennék fel) elkezdett nyikorogni. Akkor csak minden negyedig-ötödik lépésre. Kicsit később sűrűbben, majd minden mozdulatra. 300 körül megpróbáltam kicsit megolajozni, de lusta voltam lemenni ismét a pincébe, ezért étolajjal. Ez volt a nulladik hiba... :)
Az első hiba a meglöttyent olaj, ami kicsit kifolyt a padlóra...
A második hiba az volt, hogy nem sikerült megszűntetni a nyikorgást.
Egy ideig tolerálta a párom, miközben a gyerekekkel színezett valamit a földön, majd 700 környékén megkérdéezte, hogy sokáig akarom még csinálni? Állítólag nagyon zavaró tud lenni a folyamatos, ütemes nyikorgás. :)
Mivel akkor még csak negyed órája csináltam - rövid megszakítással - inkább lementem a teremgarázsba. Ott nem zavartam senkit. Nem hallatszott ponnan ki semmi. Még akkor sem hallották volna, ha kijön valaki cigizni a társasház udvarára. De a hóra és a hidegre való tekintettel ezt senki nem kockáztatta meg.
Itt még tapostam 2.000 lépcsőfokot 18:27 alatt, amire itt a bizonyíték:
Kijelenthetem, hogy ez is nagyon fárasztó tud lenni. Különösen a combizmaimat éreztem a végére és megizzadtam, mint kurva a templomban. :) Csöpögött rólam az izzadtság mindenhol, pedig csak 7-8 °C lehetett ott lenn. :) Jó volt. Futás alternatívájaként nekem megteszi.
Kalóriákat gondolom ezzel is égetek, ergo rásegítek a diétára, amit lassan megszokok. Ma egy szelet - lehetőleg barna - kenyér belefért volna, de nem hiányzott a tojásos gombapaprikáshoz. Gyerekkoromban pedig mindenhez kenyeret ettünk. Édesapám kisebbik öccse még a bunsdáskenyérhez is evett kenyeret, ha zsírosnak találta. :) Tényleg hozzá lehet szokni. Csak az a fránya gyümölcsnap ne lenne.
Az értelme is látszik, mert ma reggel, ahogy az várható volt, megint csökkent a súlyom: 74,5 kg. Holnap attól tartak megint visszafele fog menni... Majd kiderül
